Szerző: Molnár-Keresztényi Brigitta

 

Adag: kb 70 dkg-os kenyér

Elkészítési idő: csak ha nagyon ráérsz

Nehézségi fok: gyakorlatot igényel

Kategóriák: Kelt tészta, Kenyérfélék, Receptek, Tejmentes, Tojásmentes,

Ezt a receptet bármikor elővehetjük a tarsolyból, nem szükséges hozzá se öregtészta, se kovász, elég, ha van otthon friss élesztő, és ugyan 2-2,5 óra múlva, de szinte semmi munkával az asztalon illatozhat a friss, házi kenyér 🙂


Hozzávalók

– 50 dkg finomliszt (BL55)
– 3 dl langyos víz
– 2,5 dkg élesztő
– 2 evőkanál olaj
– 2 evőkanál burgonyapehely (elhagyható)
– 1/2 kávéskanál aszkorbinsav (elhagyható)
– 1/2 evőkanál só

– pici cukor


Elkészítés

Az elkészítés pofonegyszerű: fogom a dagasztótálat, belemérem a lisztet, sót, olajat, burgonyapelyhet, aszkorbinsavat, belemorzsolom az élesztőt, belelöttyintem a vizet, és hagyom a gépet dolgozni jó 10-15 percig. A táltól könnyen elváló, nem túl puha, de jól formázható tésztát kapunk. Ezek után szépen bucira kerekítem a tésztát, meglisztezem a kelesztőtál alját, bele a tészta, kevés liszt a tetejére is, és konyharuhával letakarva langyos helyen pihen 40-60 percet (míg duplájára nő). 
Ekkor alaposan lisztezett felületre borítom, és tetszés szerint hosszúkásra (formakenyér vagy vekni) vagy bucira formázom, és a sütőpapírral bélelt céledényben hagyom ismét 40 percig pihenni. 
A vekni formázásáról készítettem egy videót is, íme:


Félidőben egy éles késsel vagy pengével bemetszéseket csinálok a tetejére, és előmelegítem a sütőt 220 fokra.

A kelesztés végén megspriccelem a kenyér tetejét (itt szórom meg magvakkal, ha akarom; mehet rá szezámmag, lenmag, napraforgó, tökmag, ki mit szeret) és a jénai tetejének belsejét is, és mehet a sütőbe. 

Kb. 15-20 perc múlva leveszem a jénai tetejét (hacsak előbb el nem éri a tészta, mert akkor nyilván előbb, hogy ne nyomja el a kenyér szép formáját), és 200 fokon újabb 25 percig sütöm – amíg szép aranybarna nem lesz.

Akkor lesz igazi a kenyér, ha a formából kivéve az alját megütögetve egyenletes kopogó hangot hallat. Rácson hagyom kihűlni, és hallgatom, ahogy szépen recsegve-ropogva beszélget velem a mindennapi kenyerünk.
Ugye, hogy egyszerű volt? 🙂