Idén már másodszor került megrendezésre a Kenyér lelke fesztivál, amelyen a hivatásos pékségek mellett a házipékek is megmutathatták a kenyér iránti szeretetüket és tiszteletüket, és össze is mérhették tudásukat. 

Ebben az évben én is jelentkeztem, és őszintén mondhatom: rengeteget készültem rá. Ennek ellenére sajnos nem éppen életem legjobban sikerült kenyerével neveztem be, de így jár az, aki egy héttel a verseny előtt akar új liszttel és módszerrel világot megváltani :o)

Szóval az elmúlt 2 hét nagyjából a napi kenyérsütés és kísérletezés jegyében telt (ma hajnalra már eljutottam arra a szintre, hogy simán kibírom pár napig sütés nélkül…). A receptet is hozom majd, ha sikerül igazán elfogadhatóvá tennem. A versenyre két darabot kellett leadni a választott kategóriában (fehér- és félbarna, teljes kiőrlésű, bagett és croissant volt a négy kategória, én a fehérben indultam; amiben a kenyér semmi mást nem tartalmazhatott, mint sót, vizet és lisztet, ez utóbbit ráadásul meghatározott arányokban), én a biztonság kedvéért négyet is sütöttem, hogy legyen mit megvágni is leadás előtt, és még tudjak válogatni is. 

A helyszínre (2. kerület, Margit utca 9) már elég korán, negyed 9 körül odaértem. A szervezők nyüzsögtek, tették a dolgukat, mégis volt párszor hiányérzetem – például a kiírásban és a hivatalos oldalon a hivatásos pékségek mellett sehol nem jelentek meg a házipékek, hogy pontosan kik is vesznek részt a versenyen. 9-kor regisztráció, ahol az egyik kenyeremet felajánlottam a szponzoroknak szánt ajándéknak:

Egyet előkészítettek a zsűrizésre, egy pedig a közönségnek ment kóstolgatásra:

Vajda Józsi, a Kenyér lelke kitalálója:

Szebbnél szebb sütéseket láttunk és kóstolhattunk:

A házipékek zsűrije:

Kis családom:

Itt éppen az én kenyeremet vágják meg, ami a mesebeli 7-es sorszámot kapta:

 

A kenyerek 5 szempont alapján zsűrizték: kinézet, bélzet, kéreg, illat és a legfontosabb: az íz.

 

 

A helyszín:

Till Atilla a maga megszokott laza profizmusával vezényelte le az egész napot, őt mindig élmény látni és hallani:

Az én kategóriámban volt a legnagyobb a verseny: 17 minta volt, szebbnél szebb kenyerekkel. A verseny – azon kívül, hogy hatalmas élmény volt a készülés, akárhogy is sikerült a végeredmény – remek alkalom volt arra, hogy ismeretlen ismerősökkel is találkozhassak, mint pl Zeliska Orsi (akiről kiderült, hogy hugom leendő volt kolleginája, milyen kicsi a világ :o) ), aki a https://peklanyleszek.com blog háziasszonya.

Megismerhettem Kocsis Hajnit is (http://www.mokuslekvar.hu), akitől az utolsó napok hajrájában sok tanácsot és segítséget kaptam.

És találkoztam Libor Marcsival (http://www.limarapeksege.hu), ismét, hiszen nekem már volt szerencsém évekkel ezelőtt egyszer együtt sütögetni vele. Tőle kaptam egy adag rozskovászt is, amit hazaérve gyorsan meg is etettem, jól fog még jönni :o)

A fehér kenyér kategóriában végül az a Nagy Károly győzött, aki tavaly a teljes kiőrlésűben, és a dicsőség mellett egy szuper Miele sütőt is megkapott.

A nap meglepetése az esti híradóban volt: férjem és kisfiam adják a hátteret az RTL Klubnak nyilatkozó Vajda Józsinak:
http://rtl.hu/rtlklub/hirek/ropogjon-a-heja-de-a-belsejenek-lelke-legyen

Mit is mondhatnék így a nap végén? Jövőre veletek, ugyanitt! :o)