Kispiac Dunakeszi

Fenséges ízkavalkád volt a vacsoránk hétvégén – tudjátok, honnan szereztem be a hozzávalókat? Hát most jól elmondom 🙂

De előtte pár kérdés: mi jut eszedbe, ha azt mondom: piac? És ha azt: termelői piac? Engem elkap a nosztalgia, újra gyerek vagyok, aki az apja kezét fogva járkál kíváncsian az árusok között. Rég nem éreztem már így, aztán megismerkedtem a Kispiaccal Dunakeszin 🙂

Kisvárosban nőttem fel, ahol az a szokás (a mai napig), hogy szerda és vasárnap kora reggel kipakolják a petyerkájukat az árusok, és zajlik a piacolás. Lehet ott mindent kapni: friss zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, füstölt szalonnát és még ruhákat is. Itt összefutunk rég és kevésbé rég nem látott ismerősökkel, az árusokat is névről ismerjük, tudjuk, kinél lehet a legfinomabb almát, a legroppanósabb répát venni, valódi közösségi élmény az egész.

Mindennek akkor szakadt vége az életemben, amikor elköltöztem otthonról, és azóta is keresem ezt a hangulatot. Sokfelé sodort az élet, de csak nem találtam. Aztán múlt héten jutott tudomásomra, hogy van a szomszéd településen egy évek óta működő termelői piac, a Kispiac Dunakeszi (Facebook-on is elérhetőek, itt: https://www.facebook.com/KispiacDunakeszi), amit Farkas Szilvin keresztül ismertem, Kovács Zsuzsa szervez hétről hétre, és ahol nemcsak a helyszínen van mód a nézelődésre-vásárlásra, hanem előre le lehet adni a termelőknek a megrendelést, majd pénteken délután átvenni – ugye, milyen kényelmes? Fel is kerekedtünk a gyerekekkel, gondoltam: megmutatom nekik, milyen hangulata is van egy ilyen piacozásnak, és legalább beszerezzük a hétvégi falnivalókat.

Őszintén szólva valódi időutazásban volt részem: a kipakolt árusok nem csak a gyönyörű portékájukkal nyűgöztek le:

Hanem mindenkivel kellemesen elbeszélgettünk, mintha csak ezeréves ismeretség lenne köztünk, és a legtöbbnél kóstoló is ki volt készítve az asztalkákra, kislányom nagy örömére (ő nagy olajbogyó rajongó, és a fekete olajbogyóból azonnal megkóstolt vagy 6 darabot 🙂 )

De kóstoltunk négyféle kecskesajtot is (füstöltet és lilahagymásat vittünk is haza, az volt a vacsoránk és a másnapi reggelink is)

Kapható kecsketej is ugyanitt:

Kétféle bivalykolbászt is kóstoltunk a Mátrai Bivalyrezervátumtól (ez is jött velünk haza):

Láttunk (és hoztunk is haza) tömérdek rétest (igen, azt az igazi, asztalon nyújtott fajtát, megtömve alaposan túróval, mákkal, meggyel, sokmindennel). és találtunk házi készítésű aszalt szilvás puszedlit, lekváros linzert, és még szarvasgombát is (ezt még soha nem ettem, de azt hiszem, itt az ideje megtörni ezt a sort). Az elmaradhatatlan kürtős kalács nélkül haza sem térhettünk volna.

Nagyon elégedetten konstatáltam, hogy gondolnak az ételérzékenységgel élőkre is, volt egy stand, külön laktózmentes termékekkel; valamint a Bodzaműhely manufaktúra különféle termelői levekkel, amelyek 100%-ban tartósítószermentesek, az immunerősítés jegyében (ezt is megkóstoltuk, nagyon finomak voltak).

A gyerekek legnagyobb kedvence a Csudaméznél kapható mézes nyalóka volt:

Zsófim az epreset választotta a különféle ízesített nyalókák közül, fülig érő szájjal nyalták el hazáig mindketten:

És ha mindez nem lenne elég, maga a piac egy csodaszép helyen van: a reptér melletti parkolóban, így a gyerekek tátott szájjal nézhették a le- és felszálló kisgépeket, a hatalmas területen pedig szabadon lehet szaladgálni, amíg a szülő nézelődik – mindig van valaki, aki a gyerekeket szemmel tartja, mint egy nagy család, összetartó közösség, a gyerek mindenkié, bárkié is legyen igazából.

Mindent összevetve abszolút pozitív élményekkel tértünk haza, a srácok is boldogan éljeneztek, mikor kérdeztem, hogy menjünk-e máskor is.

Úgy látom, új hobbit vezetünk be a családi életünkbe – ennél rosszabb sose legyen 🙂