Palacsinta

2014-11-02 Édes vétkek, Villámétkek, Összes recept

Adag: kb. 10 db

Elkészítési idő: 30 percen belül

Nehézségi fok: egyszerű

Én a legtöbbet a konyháról édesanyámtól tanultam. Tőle láttam, hogy a főzés nem agysebészet, és igazi élmény is lehet, ha nem kerítünk neki túl nagy feneket, és kellően lazán kezeljük egészet. És azt is tőle tanultam, hogy egy jó palacsinta percek alatt elkészíthető, és akár este 8kor is nekiállt sütni a kedvünkért.

Túlzás nélkül állítom, hogy nálunk nem múlik el hét palacsinta nélkül. Éppen ezért egy olyan recept kellett, ami gyors, egyszerű, és mindig beválik (nekem nem megy a „liszt, amennyit bevesz”-sütés, kellenek a pontos arányok). Mint ez 🙂

Hozzávalók (kb. 10 db palacsintához)

20 dkg liszt
2 tojás
3 dl tej
1,5 dl szóda/szénsavas ásványvíz
egy csipet só
1,5 evőkanál vaníliás cukor
1 evőkanál olaj (+ kb. 0,5 dl a sütéshez)
egy késhegynyi friss élesztő

Elkészítés

Először is a tejet meglangyítom, és fél kanál cukrot elkeverek benne, majd belemorzsolom az élesztőt; félreteszem, hadd dolgozzon az élesztő.
Közben a tojásokat kézi habverővel jó alaposan felverem, majd mehet bele a maradék cukor, a só és az olaj. Ha felfutott az élesztő, belekeverem a tojásba. A lisztet óvatosan keverem bele, hogy csomómentes legyen, és a szódát (vagy ásványvizet) csak a legvégén adom hozzá.

Hagyom pihenni egy negyedórát, majd következik a sütés: felmelegítek egy teflon palacsintasütőt, és egy kanállal csöpögtetek bele pár csepp olajat.

Egy kicsit hevítek rajta, majd egy szűk merőkanálnyi tésztát a palacsintasütő közepére öntök, és szépen egyenletesen szétfolyatom. Közepes lángon sütöm, hogy ne égjen meg. Akkor fordítom meg, amikor megjelennek a kis kráterek a tésztán, és a széle már kezd barnulni:

A másik oldalát is sütöm egy kicsit, majd mehet a tányérra. Bevállalósak a palacsintát feldobva is megfordíthatják :o)

Ameddig sül a következő, a kész palacsintát frissen melegében megkenem jóféle házi baracklekvárral (köszönet érte édesmaminak 🙂 ), és még kakaóport is szórok rá (én a nyuszisat szeretem. Emlékszel? „Igyál még egyet, és fogd rá a nyuszira!”). Nálunk ez a lekváros-kakaós szerelem anyai ágon öröklődik több generáción keresztül, de a töltelék lehet bármi: mazsolás túró, lekvár vagy kakaó önmagában, fahéj, diós tojáshab, mogyorókrém; de még akár reszelt sajt is.

Szóval ha a töltelék a helyén, feltekerem, és hagyok egy kis időt, hogy a melegtől elolvadjon a kakaó.

Még langyosan tálalva a legfinomabb 🙂

Facebook Email Tweet