A szimultán főzés szépségei

Vasárnapi ebéd készül, és mint ilyen, teljes a repertoár: lesz húsleves, a nálunk hagyományosan csak tajcsinak hívott currys tejfölös husi, amihez főtt rizs dukál. Hogy ne vesztegessek túl sok időt a konyhában, sakkmestereket meghazudtoló ügyességgel és rutinnal szimultán főzök.

Mivel igyekszem időt és energiát is spórolni, fedőket használok. 
Minden edényre külön-külön egyet, nyilván a fazék vagy lábos méretének megfelelőt. És mivel nem gazdálkodhatok túl sok hellyel, zsonglőrmutatványnak is beillik tevékenységem a fedőkkel vívott harcban: hol útban vannak, hol túl messze, de szinte sohasem állnak kézre (hacsak nincsenek valóban kézben, de úgy meg olyan vagyok, mint egy félkarú óriás).

Ismerős helyzet?

Ez így volt nálam is, míg legújabb konyhai kedvencem el nem kezdte pályafutását. A fedőtartó hatalmas segítség: kéznél van, ha kell, de nem hivalkodik: szépen, csinosan megbújik kis helyen, de bármikor rendelkezésemre áll. 

Felszerelhetem bárhová, ahol könnyen elérhető (és persze biztonságos is), két pici csavar rögzíti mindössze.
Nálam a kávéfőző felett nyerte el méltó helyét, és bátran állíthatom: egyáltalán nincs útban a használatakor semmi. Egyetlen mozdulattal ráteszem a fedőt, egy másik laza csuklómozdulattal meg leveszem, ha már kipihente magát, és sitty-sutty, megoldva a fedőelhelyezési probléma 🙂

Ugye, milyen praktikus?