Mikrozöld kihívás – 4. nap

Pontosan a 4. napnál járok a zöldsaláta kihívásban. (Itt megnézheted a történet elejét, ha lemaradtál volna róla, itt pedig a folytatást).

Ezt a bejegyzést némi helyreigazítással kell kezdenem. Ugyanis kicsit jobban beleástam magam a témába (te is megteheted a Salátázó oldalán, ahol nagyon hasznos és fontos tudnivalókat találsz), és helyére kerültek a dolgok a fejemben. Ugyanis a csíráztatás és a mikrozöld nevelése nem ugyanaz! (ahogy én azt eddig hittem). A mikrozöldek ugyanis kicsi ehető növényi hajtások, fajtától függően 8-10 cm magasak, gyökérrendszer kialakulása nélküli zöldek. Nevelésükhöz föld vagy kender használatos, ahogy én is ezeket használom a kísérlet során. Ezzel szemben a csírákhoz csak víz kell, és jóval nagyobb a penészedés, illetve a nemkívánatos bacik megjelenésének veszélye.

Orsi nagyon sokat segít nekem, tanácsokkal lát el, és támogat, ha elbizonytalanodok. Eddig egész jól haladok, még saját magamat is megdöbbentve, nézzétek csak, milyen jól elkezdődött a folyamat (a jobb oldali a fodros kel, ezek apró magok, és már látható a pici csírák megjelenése. A bal oldaliban, föld alatt zöldborsó lapul, ez nagyobb szemű, és még várat magára, hogy szégyenlősen kibújjon, de egy egészen picit csaltam, egy magot óvatosan kitakartam, és már meg tudtam lesni egy kezdődő zöld szárat 🙂 ).

A magokat naponta kétszer permetezem vízzel, hogy az állandó nedvességet biztosítsam – persze vigyázva, hogy ne öntözzem túl, mert akkor nagyobb eséllyel adok életteret a penésznek is, és ez nem célom. Mivel a mikrozöldeknek a nevelés elején sötét, meleg helyre van szüksége, nappal lefedve pihennek melegben (ezt most nem nehéz megteremteni, elég meleg a lakás, 23-24 fok van), éppen csak a fedő sarkát fordítom el kicsit, hogy tudjon lélegezni. Éjszakára leveszem a fedőt róla, hogy szabadon legyenek.

Kövessétek továbbra is a kísérletet, én nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra! 🙂