Kovászos fehér kenyér élesztő nélkül

Adag: kb. 70 dkg-os kenyér

Elkészítési idő: csak ha nagyon ráérsz. De tényleg!

Nehézségi fok: gyakorlatot igényel

A valódi kovászos (vagyis élesztőmentes) kenyérnek amellett, hogy finom, rengeteg pozitív élettani hatása van. De mit is nevezünk kovásznak?

Mi is a kovász?

A kovász nem más, mint jó minőségű víz és liszt megfelelő arányú keveréke. Nem tartalmaz hozzáadott élesztőt, hanem saját maga, az erjedési folyamat következtében termeli meg a tészta lazításához, megemeléséhez szükséges baktériumokat és gombákat. A folyamat közben tejsav és ecetsav képződik, ez okozza a kovász jellegzetes, savanykás ízét és illatát. Forrás: naturprojekt

A kovász élettani hatásai

A kovászt több ezer éve használják a háziasszonyok a kenyérfélék, péksütemények előállításához. Mivel hosszú ideig hagyjuk dolgozni (minimum 6-8 óra, de nem ritka a 24, vagy akár 36 órás kelesztés is), ezért a hosszú érési idő alatt lebontják a szénhidrátokat. Ennek köszönhetően a kovásszal készült pékáru nem emeli meg hirtelen a vércukorszintet. Ezáltal laktatóbbak és tovább érezzük jóllakottnak magunkat tőlük. Vagyis kevesebbet kell ennünk belőle, hogy jóllakjunk tőle, és később érzünk újra éhségérzetet. Fogyókúrába illesztve kimondottan hasznos dolgok ezek 🙂

Ugyanezek a baktériumok „előemésztik” a glutént, vagyis könnyebben emészthetőek lesznek a kovászos termékek azok számára is, akik emésztési gondokkal küzdenek. Így elkerülhető a puffadás, hasi fájdalmak megjelenése.

Ebben az előemésztési folyamatban képződnek azok a tejsavas baktériumok is, melyek erősítik a belek mikroflóráját, egyben az immunrendszerünket is. Forrás: Mit ehetek

A kovász további előnyei

A benne lévő ecetsavnak köszönhetően sokkal tovább eltartható (és ezáltal fogyasztható is), mint az élesztővel készült pékáru.

Az élesztő omlóssá teszi a tésztát, ezért – ha nem házilag készítjük el, hanem boltban vesszük – különböző adalékanyagokat adnak hozzá, hogy állagromlás nélkül kerülhessen az asztalunkra. Kovászos termékek esetében nincs szükség hozzáadott adalékanyagokra, állagjavítókra, csak azt tartalmaznak, amit kell.

Megjegyzés: az élesztőgombára sem kell mumusként tekinteni, ennek is megvannak a maga előnyei. Például rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, ezért fogyasztása a megfelelő mértékben és formában hasznos a szervezetünknek (pl. sörélesztő) – amennyiben nincs más kizáró okunk a fogyasztására.

Lássuk, hogyan készíthetünk igazi kovászos kenyeret otthoni körülmények között!

Hozzávalók

• 50 dkg liszt (ez lehet BL80, de akár BL55 is, ha ez van otthon)
• 3 dl langyos víz
• 15 dkg aktív kovász
• 2 evőkanál olaj
• 12 g só

Elkészítés

Mit is jelent az aktív kovász? Az aktív kovász nem más, mint az ereje teljében lévő kovász, ami alkalmas a sütéshez a bevetésre. A kovász nevelését leírtam ebben a bejegyzésemben: https://degeszpocak.hu/kovaszkeszites/

Én általában hetente egyszer sütök kovászos kenyeret, a köztes időben a hűtőben tárolom a kovászomat, lezárt befőttes üvegben. Használat előtt egy nappal veszem elő, ez általában este történik. Az üvegben lévő kb. 20 g kovászt 50 g langyos (vagy picit meleg, de semmiképpen nem forró!) vízzel elkeverem egy villával, majd hozzákeverek kb. 55 g lisztet. Ez most BL55, vagyis finomliszt, ahogy a kovászom is finomlisztes. Lezárom az üveget, és félreteszem meleg, huzatmentes helyre. Ez éjszakára lehet a kikapcsolt sütő vagy mikro is, a lényeg, hogy állandó hőmérsékletet biztosítsunk a kovászunknak a munkához. Másnap reggel ilyen buborékos, amikor már éhes:

Kiveszek a kovászból annyit, hogy kb 30 g maradjon az üvegben. A félretett kovászt elhasználhatom hibrid kenyérbe: https://degeszpocak.hu/hibrid-kenyer/, vagy hozzáadhatom a fermentálás előtt ehhez a kenyérhez is, mint töltőanyagot. Az üvegben lévő kovászt pedig ismét megetetem 90 g vízzel és 95 g liszttel. A cél az, hogy jó sűrű tésztát kapjunk. Lezárom az üveget, egy befőttes gumival megjelölöm a kiindulási mennyiséget, és félreteszem 4-6 órára (a helység hőmérsékletétől függően. Hűvös helyen lassabban, meleg helyen gyorsabban érik a kovász).

Amikor legalább kétszeresére emelkedett a kovász, kimérem a dagasztótálba az 50 dkg lisztet és a 3 dl langyos vizet (ekkor adom hozzá a félretett, egyszer etetett kovászt is, ha akarom). Összedolgozom, de épp elég csak annyira, hogy összeálljon, a víz mindenhol befedje a lisztszemeket, amiknek így hosszabb időt adunk a folyadék felszívására. Ezt az előtésztát (ami tehát nem más, mint víz és liszt) hagyjuk egy órán át, letakarva pihenni. Amikor a kovászom teteje szép habos, tele van buborékkal:

Próbát végzek vele: kiveszek egy kiskanálnyit, és egy tál vízbe teszem. Ha szépen felúszik a víz tetejére, és ott lebeg, a kovász elég erős, kezdődhet a dagasztás!

A víz-liszt keverékhez adok 2 kanál olajat és a kovászból 15 dkg-ot, és kissé ragacsos, de jól kezelhető, buborékos tésztát dagasztok belőle.

Csak a dagasztás utolsó 2 percében adom hozzá a sót. Amikor a tészta összeállt, fogok egy tálat (ez lehet tetős műanyag doboz is), 1 evőkanál olajjal vékonyan kikenem, és beleteszem.

Lefedve 45 percig pihentetem meleg helyen.

Ekkor enyhén olajos kézzel (mert még mindig ragadhat a tészta) meghajtogatom: a tészta egyik szélét finoman húzva megnyújtom, és ráhajtom a tészta közepére. 180 fokban elfordítom, és megismétlem így is. Ezután 90 fokban forgatom el, és így is meghúzom-meghajtom, majd az egészet megemelem, és fejrefordítom. Lezárom, és újabb 45 percet pihen. Ezt a hajtogatást összesen háromszor csinálom meg. Közben figyelem a tésztát: ha jól dolgoztam, a tészta térfogata megnő, egyre lazább lesz, egyre több buborékot találok benne. Ezért egyre finomabban is kell bánni vele a húzásoknál. A harmadik hajtás után 1 órát hagyom pihenni, majd enyhén lisztezett felületre fordítom. Ekkor már nem ragad a tészta. Finoman, hogy a buborékokat a lehető legkevésbé nyomkodjam ki, téglalap alakúra egyengetem. Képzeletben három részre osztom függőlegesen. A bal oldali harmadot középre hajtom, majd a jobb oldallal is ugyanezt csinálom. Ujjheggyel megnyomkodom a tésztát, majd a felső két sarkot behajtom középre, és felülről lefelé feltekerem, épp úgy, mint az élesztős kenyérnél.

Körbelisztezem, hogy sehol ne ragadjon, és sütőpapírral bélelt edénybe vagy szakajtóba teszem, a lezárással lefelé. Félreteszem 1,5 órára. Ezidő alatt a sütőt, és benne egy edényt (jénai, zománcos, kacsasütő, római vagy pataki tál, agyagedény, bármi) 250 fokra előmelegítek. Sütés előtt ellenőrzöm a kenyeret: ha ujjbeggyel finoman megnyomom, szép lassan kell visszaállnia a tésztának.

A sütőpapír segítségével átemelem a forró edénybe:

Éles pengével bemetszést vágok rá (vagy mintázom is, ha akarom), és alaposan megspriccelem vízzel (azért ügyelni kell, hogy a víz ne álljon a kenyér alatt, tehát el kell találni a vizezés mennyiségét is).

Fedő alatt sütöm 20 percig 250 fokon, majd a fedőt levéve 220 fokon további 25 percig. Ekkor kiveszem a sütőedényből, egy mozdulattal leveszem a sütőpapírt róla, és további 5 percre visszateszem 200 fokra légkeveréssel. Ezután 2-3 spriccel levizezem (nem többel, hogy ne puhuljon vissza a héja), és rácson hagyom kihűlni.

Süthető fedő nélkül is (ebben az esetben a sütő aljába teszek már a melegítéskor egy kis tálban vizet, hogy a megfelelő párásítást biztosítsam), és abban az edényben is, amiben kelt, például püspökkenyér formában:

Jó étvágyat kívánok hozzá!