Márton-napi libasült

Adag: 4 főre

Elkészítési idő: csak ha nagyon ráérsz

Nehézségi fok: egyszerű

A Márton-naphoz nagyon sokféle hagyomány, népszokás és hiedelem kapcsolódik:

• A római korban például november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották.
• Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani.
• A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.
• A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Másik megfogalmazásban: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
• A 14. századi krónikákban Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között.
• Márton-napi felvonulás: Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek.

A mondás szerint „Aki Márton napján libát nem eszik, egész év át éhezik”. Hogy ezt a veszedelmet elkerüljük, süssünk és fogyasszunk libát (de minimum kacsát), és készítsük el az alábbiak szerint.

Hozzávalók

• 1 kg csontos, bőrös libamell (vagy comb, amelyiket jobban szeretjük)
• 1 evőkanál só (kb. 20 g)
• frissen őrölt bors
• 2 dkg füstölt szalonna
• 1 kg burgonya

Elkészítés

A libamellet tisztítsuk meg a tollak tokjától. A bőrét mindenképpen hagyjuk rajta, mert az megakadályozza, hogy a hús túlságosan kiszáradjon, és a belőle kisülő zsírral fogjuk locsolgatni a húst. Süthetünk mellfilét is, de a csont sülés közben nagyon finom ízt ad a húsnak, és védi a kiszáradástól is. A bőrt vágjuk be (de csak a bőr vastagságában, a húst ne!) keresztezve. Sóval alaposan ízesítsük be (az a legjobb, ha kézzel kicsit bele is masszírozzuk), szórjuk meg ízlés szerint őrölt borssal is. A burgonyát falatnyi kockára vágom, és egy hőálló tálba teszem. Óvatosan sózom csak, hiszen a hús (és a szalonna) is sós. Kevés borsot őrlök rá, majd a vékonyra vágott szalonna felét rászórom. Erre ültetem a libamellet, majd arra teszem rá a szalonna maradékát.

Hideg sütőbe tolom, lefedve, 180 fokra állítva a sütőt, és legalább 1,5 óráig rá se nézek. Ekkor veszem ki először, de csak annyira, hogy az időközben kisült zsírral meglocsolgassam a mellet. Újabb 30 percre visszateszem, és néha ránézek, gyönyörködöm abban, hogy egyre szebb színben pompázik. Ekkor kiveszem, mert a kisült zsírban a krumpli már megsült. A jénai tetejébe átteszem a mellet, és jól meglocsolva még 30 percre visszateszem a sütőbe. Ebben az utolsó részben már 10 percenként locsolgatom, és ellenőrzöm, hogy jól átsült-e a hús.

Ha nem tálalom azonnal, a krumplira visszateszem a húst, és lefedem az egészet, hogy a libamell ne száradjon ki. Ha tálalom, akkor a szeleteléssel várok 10 percet, hogy szépen lehessen vágni. Párolt káposztával tálalom.

Jó étvágyat kívánok!