Életmódváltás és fogyás éhezés nélkül

Mióta az eszemet tudom, mindig is hadilábon álltam a kilókkal. 13 évesen csináltam az első fogyókúrámat (direkt nem diétát mondok, mert ez nem életmódváltás és étrendmódosítás volt, hanem valóban inkább fogyókúra: mindent ettem, amit előtte, csak épp az adagokat feleztem/harmadoltam meg, és mellette minden este 1-1,5 órát tornáztam. Ehhez nem jártam edzőterembe, már csak azért sem, mert közel 30 éve azon a kis településen, ahol éltem, még nem is volt ilyen úri huncutság. Helyette minden nap az esti nagyfilm alatt has-, hát- és combizom gyakorlatokat nyomtam, időnként még evezőpadra is ültem. Pár hónap alatt közel 20 kg-tól szabadultam meg így. Csakhogy a gimibe kerüléssel változott az életem, az étrendem, az időbeosztásom, és szép lassan visszacsúszott pár kiló. Aztán még több. Jöttek újra a fogyókúrák, kampány-jelleggel: kisebb-nagyobb harcok árán lement pár kiló, amik aztán szépen vissza is telepedtek egy idő után.

Így teltek el az évek: a kilóktól hol megszabadultam, hol visszaköszöntek. Jött az egyetem, majd megismerkedtem a férjemmel. Aki szerencsére imád enni, én meg megtanultam önálló háztartást vezetni és egyre többet sütöttem-főztem. Úgy tűnt, hogy büntetlenül ehetünk bármit, bármikor, de persze ez nem így volt. Egyszercsak azt vettem észre, hogy elértem a 70 kg-t. Majd megszületett a kislányunk, 4 évvel később pedig a kisfiunk. Szépen gyarapodott a családunk, ezzel párhuzamosan én is 🙁 Egyre kevesebb idő jutott mozgásra (persze ez nem igaz, az embernek arra van ideje, amire akar szakítani. Én őszintén szólva nem is akartam….), és csak nem akartak a mérlegen látott számok csökkenni (pedig nem is tettem érte semmit, hogy változzanak…. Ki érti ezt? 🙂 ) . Aztán elérkezett a 2020-as év, 39 éves lettem. Álltam egyik nap a tükör előtt, és nagyon nem tetszett, amit láttam. Elszomorodtam, dühös és csalódott voltam. Nem ilyen testben akarok élni! Nem ilyen példát akarok mutatni a gyerekeimnek! Nem ilyen ruhaméretet akarok hordani! Nem ilyen krumplis-zsák alakú nő akarok lenni a jóképű férjem mellett! Változtatnom kell, és ezt senki más nem teheti meg helyettem, csakis én.

Úgyhogy eldöntöttem: itt az ideje a megújulásnak!

Valamit elöljáróban tudnotok kell: én nem hiszek abban, hogy valamin változtatni lehet apró, pici lépésekkel. Ha egyszer megérik bennem a döntés a változtatásról, akkor teljes erőbedobással csinálom. Szerintem így lehet sikert elérni. Például leszokni a dohányzásról vagy új életmódot kialakítani. Fejben kell összerakni az egészet, és kitartani az elhatározásod mellett akkor is, ha ellágyulsz, elveszíted a kedved, vagy elfáradsz néha. Épp ezért a családommal is megbeszéltem, mielőtt belevágtam. Mert ők is kellettek hozzá, hogy végig tudjam csinálni. Az ő étrendjükön nem változtattunk látványosan, de apró módosítások időnként őket is érintették. Mondom is, hogy mik.

Ezeket az ételek hagytam el teljesen

Én azzal kezdtem, hogy az étrendemből teljesen kizártam a cukrot és a lisztet. Nemcsak a finomítottat, hanem mindenfélét. Ennek egyik oka az volt, hogy már évek óta tudom: valami nem stimmel a liszt és a közöttem lévő kapcsolatban. Napi szinten sütök itthon kenyeret, kiflit, kalácsot, süteményeket, és már régóta tudom: ha liszttel dolgozok, mindig órákig tüsszögök közben és utána. Így a saját étrendemből teljesen kizártam a lisztet, és láss csodát: pár nap alatt megszűntek a gyomorpanaszaim is (eltűnt a folytonos puffadás, és sokkal jobb lett a közérzetem). Jóllaktam, de nem vert le a lábamról evés után a kajakóma. Kenyér helyett abonettet eszek, abból is a gluténmentes változatot, és elkezdtem ismerkedni a gluténmentes lisztekkel is. Sütöttem már gm kenyeret is, ami tökéletesen hozta az elvárásaimat, és szinte megszólalásig hasonlít ahhoz a kenyérhez, amit finomlisztből sütöttem (mert a kacsasült után a tálat kitunkolni kenyérrel az igazi, nem abonettel 🙂 )

A cukor sem hiányzik: a reggeli kávémba 1 szem édesítőt teszek. Először nem éreztem elég édesnek, de pár nap alatt hozzászoktam az új ízhez, és ma (8 héttel a diéta kezdete után) már egyáltalán nem is hiányzik az ennél édesebb íz. Vettem folyékony édesítőt is, azt teszek a tartármártásba vagy a dinsztelt káposztába (így a család többi tagjának nem hiányzik a megszokott íz, és nekem sem kell lemondanom ezekről az ételekről 🙂 ).

Hogy néz ki egy napi étkezés?

Naponta ötször eszem. De legalábbis négyszer, mert ennyi kell. Az életmódváltás nemcsak abból áll, hogy mostantól ezt-azt nem eszek, hanem abból is, hogy megtervezem a napomat, étkezés szempontjából is. Ideális esetben minden nap van reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora is. Nem éhezek, mert nem hagyom leesni napközben a vércukorszintemet. Ha mégis úgy alakul, hogy nem jól osztom be a napi adagokat, a biztonság kedvéért mindig van nálam vésztartalék, amivel gyorsan helyre tudom igazítani. Ez általában valamilyen aszalt gyümölcs (szigorúan cukrozatlan), vagy csonthéjas (pár szem dió, mogyoró, mandula).

Mostantól nasi sincs?

Nagyon foglalkoztatott a kérdés: mostantól semmi finomság nincs, csak diéta? A jó hír: NEM! 🙂 Van, csak más, mint eddig. El kell felejteni a megszokott nasikat: nincs több chips, se csoki, bolti süti. Van helyette nyers zöldség, gyümölcsök, natúr joghurt, méz, lekvár, aszalt gyümölcsök, csonthéjasok, cukor nélküli müzlik. Én például most szerettem meg igazán a joghurt-chiamag-friss gyümölcs kombinációt. Ráadásképp olyan finomságokat eszek, mint ez a gombakrém: https://degeszpocak.hu/gombakrem/ vagy gombás tokány: https://degeszpocak.hu/pikans-gombas-tokany/ (ez persze gm tésztával nekem, a család többi tagjának hagyományossal), de ha a liszt nem zavar, akár muffint is süthetsz nasinak: https://degeszpocak.hu/citromos-makos-muffin/

Az eleje nem fenékig tejfel…

Amikor belevágtam, még nem gondoltam, hogy az első hét ilyen nehéz lesz. Rutinból nyúltam volna ugyanis a cukorhoz a reggeli kávémba, és szedtem volna ugyanazt a mennyiséget az ebédből, mint addig. Esténként tévénézéshez bontottam volna egy chipset vagy popcorn-t.

Nagyon sok odafigyelést és önuralmat igényelt a váltás: tudatosan kerültem a tiltólistás ételeket, és mindent mérleggel mértem ki magamnak (és néha könnyes szemmel néztem az adagokra, hogy ez még bizony egy beteg verébnek is kevés lesz, nemhogy nekem…). A szervezetemnek is idő kellett az átállásra. Eleinte sokszor szédültem, leesett a cukrom, állandóan farkaséhesnek éreztem magam, és alig vártam a következő étkezést. Időbe telt, mire megtaláltam azt az étkezési rendszert, amivel a testem is kibékült. Figyeltem minden rezdülésem, hogy még azelőtt lépjek, mielőtt a testem megkongatja a vészharangot. De ez csak átmeneti volt, és szerintem az egész életmódváltásnak ez a legnehezebb része. Ha itt kitartasz és nem adod fel, utána már minden nap egyre könnyebb! Fontos, hogy a célod folyton ott lebegjen a szemed előtt, mert ez ad erőt a folytatáshoz.

Egyedül nem megy

Azt fontosnak tartom kiemelni: soha nem akartam varázspirulákkal, csodaporokkal és egyéb kiegészítőkkel élni, és nem vagyok dietetikus! Én is kértem segítséget, mert nem kikészíteni akartam a szervezetemet, hanem változtatni, javítani az életmódomon. Szerencsés vagyok, mert épp akkor sodort össze az élet Rüll Gáborral, amikor az egész változtatás iránti igény végleges formát öltött bennem. Ő adta meg az utolsó lökést, hogy tényleg belevágjak. Honlapján, az https://utolsofogyokura.hu/ oldalon megismerheted hitvallását, megismerheted az ő életútját.

Mielőtt a 3 hónapos közös programba belevágtunk, egy nagyon hosszú telefonbeszélgetéssel kezdtük. Gábor nagyon alaposan kikérdezett mindenről: napirend, étkezés, betegségek, mozgás, időnként még zavarbaejtő kérdéseket is tett fel 🙂 Attól függően, hogy hány kilótól szeretnénk megszabadulni, különböző programok állnak rendelkezésünkre a repertoárjában. Mindegyikhez alaposan kidolgozott, dietetikus által összeállított étrenddel segít, ahol nemcsak azt írja le napról napra, hogy mikor, mit és mennyit egyél, hanem pontos recepteket is ad ezekhez az ételekhez.

Természetesen az életmódváltás teljes elköteleződést igényel, anélkül nem megy. Rá kell szánni az időt, hogy összeállíts egy napi (még jobb esetben heti) listát, hogy mikor mit fogsz enni, és ennek megfelelően bevásárolni, ütemezni a napodat, hogy beleférjen a főzés is. Ha egy-egy alapanyag vagy étel tiltólistás a menüben, Gáborral meg lehet beszélni, hogy mit mivel helyettesíts. Nem vagyok kezdő főzésben, mégis rengeteg kérdésem volt az elején, amikre Gábor gyorsan és hatékonyan reagált.

És ami a legnagyobb erőssége ennek a programnak: Gábor személyes jelenléte. Ugyanis nagyon szigorúan veszi a napi bejelentkezéseket, amikor be kell számolni a napi étkezésekről, mozgásról, tapasztalatokról, a heti mérlegelésről. És minden nap van pár jó szava hozzád, támogat, akkor is, ha bevallod neki, hogy aznap épp csaltál kicsit. Lelket önt beléd, ha elszomorodsz, mert a heti mérlegelésnél nem azt látod, amire számítottál. Együtt örül veled a sikereidnek. Olyan, mint egy külső lelkiismeret 🙂 Ez is kellett ahhoz, hogy most, félidőben a kitűzött cél felénél tartsak: 8 hét alatt 8 kg-tól szabadultam meg 🙂

Ha te is változtatnál, keresd fel az https://utolsofogyokura.hu/ oldalt, kövesd Gábort facebook-on is: https://www.facebook.com/utolsofogyokura/ Olvasd végig, ismerkedj a stílussal, az emberrel. Nekem bevált, én jószívvel ajánlom Gábort 🙂

Befolyásoló tényezők, amikről senki nem beszél

• A heti mérlegelés segít, de nem minden. A súlyod ugyanis nagyon sok mindentől függ: mennyi folyadékot ittál előző nap, hányszor voltál pisilni, és nőknél még a havi ciklus is befolyásolja. Menzesz előtt például 1,5-2 kg-nyi vizet is képes a szervezet megkötni, visszatartani. Ezeket tudnod kell, hogy a mérlegre állva ne érjen csalódás.
• Ha edzésbe is belevágsz az életmódváltással együtt, tudd előre: az izom nehezebb, mint a zsír, így simán előfordulhat, hogy fogyás helyett súlynövekedést tapasztalsz, ahogy egyre izmosabb leszel.
• Figyeld a centiket is, ne csak a kilókat! Sokkal látványosabb ugyanis a ruhaméret-változásod, mint a számok a mérleg kijelzőjén.
• A fogyáshoz kell a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás is. Hiába tartasz be minden diétát, mozogsz sokat, iszol eleget, ha nem alszol jól és eleget, nem lesz sikered sem.
• A fogyás nem egyenletesen történik. Eleinte meg se akar mozdulni a mérleg nyelve, aztán meglódul. Utána meg megáll, stagnál, sőt néha visszafelé is elindul. Semmi baj, tarts ki! Az igazi fogyást életmódváltással éred el, nem fogyókúrával. Ha éhezel, sanyargatod magad, rövidtávon elérhetsz sikert, de hosszútávon megtartani nem fogod tudni.

Jegyezd meg: ez egy maraton, nem sprint! 🙂

És még egy valami: tudni kell megállni. Megállni a boltban, piacon, bevásárlás közben, és alaposan megnézni, hogy mi mindent tartalmaz az, amit megveszünk. Megállni az étkezés idejére, és csak az ételre figyelni, nem rohanva bekapkodni, ami a kezünk ügyébe kerül. Megállni azt, hogy nem szedünk még egy szelet rántotthúst magunknak, csak mert olyan finom, vagy csak még egy szelet sütit, mert épp most kínálják. Megállni, hogy a gyerek tányérján maradt 2-3 falatot ne kapjuk be, csak azért, hogy ne kelljen kidobni. Megállni egy időre, hogy megismerhessük a testünk jelzéseit: mikor mit kíván, és mikor jelzi azt, hogy jóllakott, és akkor tényleg befejezni az evést. Nehéz, mert a megszokás nagy úr, és minden változás először idegen, de higgyétek el: megéri 🙂

Pár hét múlva jövök a végeredménnyel 🙂

Brigi